Ité Mátyás 1848/49-es honvédfőhadnagy életútjának felsődabasi vonatkozásai

A Tisztelt Értéktár Bizottság működése során az 1848/49-es forradalom és szabadságharc számos jeles katonájának pályáját tűzte már napirendjére. Felsődabasi vonatkozásban 2022. novemberében Mráz Albert (1822—1872) hadnagyról, majd 2023. márciusában Rimanóczy Károly (1817-1893) századosról született döntés.

Ugyanakkor friss kutatás anyakönyvi adatokra alapozott eredménye igazolja, hogy az eddig ismert források Ité Mátyás (1804-1890) főhadnagy életútját tévesen kötötték Alsódabashoz, mert a nyugalomba vonult honvédtiszt életének utolsó időszakát valójában a szomszédos Felsődabas községben töltötte, és ott is temették el. Azaz a településhez kötődő 1848/49-es honvédtisztek köre az ő életútjának megismerésével válhat teljessé.

1804-ben, római katolikus családban, és meglepő helyen: Észak-Olaszország legrégebbi városában, Padovában született, ugyanis a katonatiszt édesapja éppen oda vezényelve töltötte szolgálati idejét. Később, 18 évesen ő maga is a katonaéletet választotta, egyszerű hadfiként a császári hadseregbe állt 1822-től. Egy évtizeddel később, 1832-ben hadírnok lett a 14. (első székely) határőrezredben.

Köztudomású, hogy 1848/49-ben a szinte teljes létszámban a honvédsereghez csatlakozott székely ezredek Bem József tábornok alatt végig harcolták a szabadságharcot. Ité Mátyás ezredének kötelékében maradva vette ki a részét a honvédő háborúból.

A harcokban előbb, 1848. december 8-án hadnaggyá, majd 1849. márciusában főhadnaggyá avanzsált ezrede 1. zászlóaljánál, illetve az erdélyi hadsereg 76. honvédzászlóaljában. A fegyverletétel után, 1849. szeptember 27-én, Brassóban kényszer-sorozták az osztrákok a 31. gyalogezredhez. Ott 1854-ben hadnagyi rangot kapott, majd rá három évre, 1857-ben rangjában tartva nyugalmazták.

Utána Felső-Dabason élt, nőtlenül – és mindezt hiteles forrásból, a Sári plébánia halotti anyakönyvéből tudhatjuk meg a 17/1890-es folyószámon. 85 évesen, aggkórban hunyt el, 1890. január 20-án. Temetése Magurányi József káplán szolgálatával „fel-Dabason” történt, 1890. január 22-én, polgári állását nyugalmazott császári és királyi hadnagyként jegyezték fel.

(A Sári plébánia anyakönyvi bejegyzése szerint ugyancsak a község temetőjében helyezték örök nyugalomra a római katolikus nemes Mráz Albert (1822-1872) hadnagyot is, akit 1872. április 25-én a „Káplány” búcsúztatott a földi világtól. A bejegyzés rögzíti, hogy „néhai Székely Anna” özvegyeként hunyt el, mely cáfolja a szakirodalmi források nőtlenségi állításait.)

Ité Mátyás számon tartott hőse az 1848/49-es, dicsőséges magyar szabadságharcnak. Életútja nyugalmazott éveivel, földi útja végével, temetésével kötődik Felsődabashoz. Alakja és pályája jelentősen gyarapítja helytörténetünket, egyidejűleg értéktárunk kulturális örökség kategóriáját is.

Bibliográfia

Összeállította: Valentyik Ferenc