Érsemlyéni Szívós Zsigmond 1848/49-es honvédhadnagy életútjának dabasi vonatkozásai

1828-ban nemes, református családban látta meg a napvilágot a Krassó-Szerém vármegyei Barra településen, Szívós Pál (1787-1857) uradalmi tiszttartó és Oláh Borbála (1803?-1868) gyermekeként. Szívós András (1813-?) és Szívós Miklós (1813-1884) '48/49-es honvédszázadosok féltestvére, akik ikerként, az édesapa első, Groszmund Katalinnal kötött házasságából születtek 1813. december 2-án Szeremlén.

Szívós Pál az akkor Pest-vármegyéhez tartozó községben nótáriusként működött, de a jegyzőségen túl gazdasági vonatkozásban is hozzáértő szakember volt, ezért a dabasi Halászok átcsábították Krassó-vármegyébe, az ottani birtokuk igazgatására. Groszmund Katalinnak az ikerfiúkon túl még két felnőtt kort megérő gyermeke született: az ifjú Szívós Pál és Szívós Mária, a későbbi férjezett Szammer Mihályné. Groszmund Katalin azonban még fiatalsága teljében meghalt, így a kiskorú gyermekekkel 1822-ben Szívós Pál másodjára is megházasodott, Oláh Borbálát vette nőül. Ebből a frigyből Zsigmondon kívül még két gyermek érte meg a felnőtt kort: Lajos (1826-1891) és Amália (?-?, kisnyujtódi Balogh Ferencné).

Szívós Pál és felesége gondos nevelést biztosított gyermekeik számára, igyekeztek belőlük tanult embert faragni, hogy mindannyian jó eséllyel indíthassák el a saját életüket.

A hazafias családi miliőnek köszönhetően 1848/49-ben az öt fiúból hárman hezitálás nélkül, fegyverrel a kézben Kossuth zászlaja alá álltak és kivették a részüket a szabadságharc küzdelmeiből. Zsigmond húsz évesen előbb őrmesterként harcolt a 29. honvédzászlóaljban, az aradi ostrom-seregnél, majd 1849. április 28-án (május 1-i hatállyal) hadnaggyá léptették elő és Fischer András Krassó-megyei nemzetőr őrnagy segédtisztje lett a temesvári ostrom-seregnél. Nincs nyoma annak, hogy a fegyverletételt követően retorzió érte volna a szabadságharcban vállalt szerepéért, amelynek kihangsúlyozása azért is szükséges, mert ugyanakkor a századosi rangfokozatban elfogott bátyjait viszont rövidebb-hosszabb időre kényszer-sorozták az osztrákok.

A szabadságharcot követően, famíliája több tagjához hasonlóan Alsó-Dabasra települt az 1850-es évek első felében, és itt alapított családot 1854-ben. Borfői Oláh Lujza (1820-1872) kisasszonnyal kötött házasságot, aki 18 évvel később, 52 évesen, 1872. október 14-én elhunyt. Másodjára 1873. június 12-én, Kisigmándon a 19 éves nemes Bóday Etelkát (1844. II. 9. Kisigmánd.-1923. XI. 17. Alsódabas.) vette nőül. Ebből a házasságból egy fiú gyermeke született: az ifjú Zsigmond, aki később a község bírója lett (1874. V. 3. Alsó-Dabas – 1912. VIII. 9. Alsódabas).

Kezdetben a település közbirtokossági gondnoka, közgyámja volt. Ebből az időszakból feltétlenül említést érdemel, hogy 1863. december 20-án ő válaszolta meg Pesty Frigyes kérdéseit Alsó-Dabas helyneveiről. 1877. decemberében segédszolgabírónak választották az Alsó-Dabasi járásban. 1887-től szolgabíró, 1888-tól „szolgabíró, tiszteletbeli főszolgabíró” titulussal végezte munkáját. 1884-től kezdődően a Kunszentmiklós-Dabas Vidéki Takarékpénztár igazgatósági tagjának is megválasztották, mely feladatkörét 1893-ig látta el. Kúriája, külterületen pedig földjeihez, a Kohan-Szívós dűlőhöz kapcsolódó tanyája volt, melyek örökítették családja nevét, bár már sajnos régóta egyik sem létezik. Kúriáját dr. Szokody Gyula a következőképpen írta le még 1975-ben:

„Szívós-kúria. Biksza Miklós út 385. XIX. századi, erősen átépített, késői klasszicista épület, amely utcai frontján romantikus elemeket hordoz. L-alakú, oszlopos udvarán, eredetileg egy, másik oldalán két oszloppal és két féloszloppal épült. Ma átépítve, stílusából kivetkőzve a „Pest megyei Vegyi és Divatcikk Ipari Vállalat” egyik varróüzeme. Műemlékjellegű.”

Pest vármegye nyugalmazott tiszteletbeli főszolgabírájaként hunyt el Alsó-Dabason, 1899. június 15-én. Halálának okaként tüdő szélhűdést rögzít az állami anyakönyv (tüdőödéma). Két nappal később, június 17-én délelőtt 10 órakor helyezték örök nyugalomra az Alsó-Dabasi református temető családi sírboltjában.

Az utókor óriási elismerése, hogy síremléke a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) döntése alapján 2026 júniusától a Nemzeti Sírkert része.

Érsemlyéni Szívós Zsigmond 1848/49-es honvédhadnagy életútjának nagyobbik fele, szakmai, közigazgatási pályafutása, családalapítása Alsó-Dabashoz kötődik, mely értékes gyarapítója településünk helytörténetének és egyúttal értéktárunk kulturális örökség kategóriájának is.

Bibliográfia

Mészáros Lázár: Kinevezések – Szívós Zsigmond hadnagy. Közlöny, 1849-05-01 / 93. sz. p. 341.

Szívós Zsigmond közbirtokossági gondnok: Haszonbérlet (hirdetés). Budapesti Hírlap, 1857-01-14 / 10. sz. p. 6.

Szívós Zsigmond közbirtokossági gondnok: Felhívás. Budapesti Hírlap, 1858-04-21 / 90. sz. p. 4.

Szívós Zsigmond al-dabasi közbirtokossági gondnok: Felhívás. Budapesti Hírlap, 1859-11-01 / 260. sz. p. 4.

Politikai Ujdonságok: Megyei tisztújítások – Pest-Kis-Kunmegye. 1878-01-16 / 3. sz. p. 31.

Magyarország tiszti cím- és névtára - 6. évfolyam, 1887. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1887. p. 131.

Pesti Hírlap: Pestmegye évnegyedes közgyűlése. 1887-07-13 / 191. sz. p. 10.

Központi Értesítő: Kunszentmiklós-Dabas Vidéki Takarékpénztár. 1891-05-10 / 39. sz. p. 755.

Dr. Szokody Gyula: Dabas nagyközség műemléki jellegzetességei. In: Petri Edit - Torzsa István (szerk.): Tanulmányok a 700 éves Dabas történetéből II. rész. Dabas, 1975. p. 351.

Bognár András (közreadja): Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából – Pest-Pilis-Solt vármegye és a kiegészítések. Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, Szentendre, 1984. pp. 30-32 (Alsódabas)

N. Császi Ildikó: Dabas helynevei. ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszék, Budapest, 1992. p. 22, 42, 79, 81, 96, 102.

Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1948/49. évi szabadságharcban (III. kötet, R-Zs). Heraldika Kiadó, Budapest, 1999. p. 284.

Kerekes László, Tapodi Katalin (szerk.): Építészeti értékek Dabason – a klasszicista kúriák múltja és jelene. Dabas, 1999. p. 31.

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon – Pest megye kastélyai és kúriái. Perfect Project, Budapest, 2001. p. 248.

Czagányi László (szerk.): Ezer dabasi pillanat. Négy falu története a kiegyezéstől a második világháborúig családi fotográfiák tükrében. Pressman Nyomdaipari Bt., Dabas, 2010. p. 53, 261.

Kecskeméti Norbert: Református (Halász) temető. Dabas Város Önkormányzatának, épített és természeti értékekről szóló 33/2010. számú rendeletének szakmai melléklete. Dabas, 2014. p. 5, 40, 41.

Valentyik Ferenc: 1848 hősei a dabasi temetőkben. Dabasi Újság, 2026 / 2. sz. Március. pp. 18-19.

Fiatal Műemlékvédők Egyesülete: Védetté nyilvánítási javaslat – Alsódabasi református történeti sírkert. Készült a Nemzeti Örökség Intézete számára. Dabas, 2026. p. 4, 103, 104, 105, 106, 107.

https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/dabas/reformatus-oregtemeto/szivos-zsigmond

Összeállította: Valentyik Ferenc